Zsuzsa Emese Csobánka

Mi van akkor, amikor az ember elfelejt térdre ereszkedni, és pökhendin csörtet előre? Mi van, amikor úgy elönt a hübrisz, a gőg, hogy elhisszük, bármit lehet, és nekünk minden jár? És mi akkor, amikor belesülünk a magunk varrta bőrbe, kényszerzubbonyként éljük a hétköznapok mágiáját, mert azt hisszük, nem vagyunk képesek megnyílni a világra?

A teljesség az istené. De a mítosz szerint isten a maga képére alkotta az embert. Micsoda öröm, amikor egy-egy percre, töredékmásodpercre képesek vagyunk gyönyörködni mindabban, amit ajándékként kaptunk magunk köré. Micsoda öröm, amikor hálát tudunk érezni az életért. Könnyedén, ahogy a leveleket sepri le a fák ágairól mostanában a szél.

Kedden, a Magvető Cafban erről is lesz szó. Mert kíváncsiak vagyunk, ő hogy látja, 74 év tapasztalatával maga mögött mit tud erről. 18.30-tól a Swing című film vetítése után a lélekre is szánunk majd időt a GRAPHÓ Kortárs Magyar Irodalmi Filmklub – Nádasdy Ádám-esten.

Nádasdy Ádám: FÉLTÉRDEN

Tudom, Uram, hogy rettentő pimaszság
rád gondolnom is, nemhogy szólni hozzád,
s azt képzelnem: pont én kellek neked.
Nem is oly rég úgy jártam még az utcán,
hogy elfogadtam volna, hogy lesújts rám –
most meg a cinkosommá tettelek.

Eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem:
találsz-e te gyönyörűséget bennem –
úgy elfoglal, hogy megtaláltalak.
Önző vagyok, mohó, s főleg pojáca,
de te járattál olyan iskolába,
ahol ilyesmiket tanítanak.

Nem jövök közelebb. Inkább ne lássam
arcod sosem, mint hogy magam kivágjam
s gyökértelenül sodródjam feléd;
énnekem fáznom kell és epekednem,
nem úgy, mint aki ül a tenyeredben
s megszokta szépen markod melegét.

Én szolgáltalak volna áhítattal,
melletted álltam volna éjjel-nappal:
nem ment. S ha bőröm féli is fegyelmed,
a kíséreted nagyon kell szavamhoz.
Szemem téged keres, ha elkalandoz;
a vállam szárnyakat; kezem kegyelmet.

Fotó: Libri/Pejkó Gergő ... BővebbenKevesebbet